Pőre szó maradtam

Leszállt, mint köd a fára,
csillan az esti pára,
egy árva lámpa fénye
szolgál ma éjszakára.

Együtt virrasztunk ketten
e kongó rengetegben,
kétellyel átitatva
a lelkem még hihessen

nem félve, meglapulva,
büntetésektől sújtva,
a lelkiismeret, ha
nyugodna, nem vadulna,

nem zavarná az este,
és önmagára lesve,
űzött gonosztevőként
csak enyhelyet keresve.

Maradtam nagy gyereknek,
félek, ha nem szeretnek,
rohanok, hogyha hívnak
ember nagyságú tettek,

szeretnék büszke lenni,
gond nélkül tenni-venni,
a boldogság javára
naivan bűnbe esni,

mert nem lett volna drága
az élrelépés ára,
a szilárd meggyőződés
volt ennek akadálya.

Mások mondattá lettek,
kedvesek, szeretettek,
én pőre szó maradtam;
lyuk az emlékezetnek.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-16 00:06:56
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-16 00:06:56