én írom a programot

csomókba kötött rozsdás síneket bogozok,
talpfákat dobok félre, beégett csavarok
szakadnak szét mert más utat akarok
a szürrealista kék virág mezők között,
a vakondtúrások szaggatta föld fölött,
ebben az úttalan utak mellé kötözött
akárhová irányba tartó végtelen menetben

játékvonatok köröznek duracell elemmel
a softver megszabta cél nélküli útjukon,
csattognak a jelzők, lakkozott sorompók
zárnak utat műanyag kisautóknak és tudom
mi lesz a játék vége

mert én írom a programot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-14 08:33:23
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-23 22:36:14