szegénység
Az élet ajándék vagy talán átok?
a szegénységből kiutat nem találtok.
Reggeltől estig húzzuk az igát,
fáradó testünk segítségért kiállt.
Messzire száll a szó,de senki sem hallja
veríjtékben úszik,a szegény ember karja.
Dolgozik a családért,a jobb létért,
de cserébe nem kap mást,csak pár fillért.
Hazaérve,családja éhesen várja
de igencsak üres a pénztárcája!
Leül az asztal mellé,és csendesen figyeli
ahogy éhező gyermeke tekintetét rá veti!
Lesüti szemét,és halkan mondja
miért ilyen keserű az ember sorsa!
Gyermeke megszólal remegő hangon
édesapám mikor lessz étel az asztalon?
A szegény ember,remegő hagon feleli,
veríjtékes karját,gyermeke vállára helyezi.
Ne aggódj gyermekem,lessz étel az asztalon
a szerencse,ránk mosolyog egy napon!
E szavak után,gyermeke már tudja
álmát ismét éhesen alussza!
De lelke mélyén,ott a remény és fájdalom
reménykedik hogy másnap,lessz étel az asztalon!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-06 21:43:58
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-06 21:43:58
