junkie-ciklus

a kanál
wilfried mókás kanálnak hívta a megkopott, görbe merőkanalat
utalva rá, hogy a közös összejövetelek alkalmával, együtt főzik
benne a heroint, és egyuttal élcelődve a nem éppen mokkás kanál
méretén. a merőkanalat wilfried a lakásban találta. igazság szerint
évekig egy lábas oszlásnak indult húslevesben állt a konyhában, a
fridzsider mellett, miután wilfried nagyanyja halála után, wilfried
a lakásba költözött. és csak a heroinnal való megismerkedés, majd
rászokás után került újra használatba. wilfried ha jobban belegondolt
az is eszébe juthatott, mikor még kisgyerek korában, hétvégenként
nagyanyja a vasárnapi ebédet szedte vele. az emléket a kanállal
kapcsolatban, vastagon belepte az utobbi időben betöltött szerepe
és csak néha lepődött meg azon, a tárgy milyen távol került eredeti
funkciójától; némi hajlítgatást követően, tökéletesen megfelelt rá
hogy heroint melegítsenek benne nagyüzemi mennyiségben



a barlang
wilfried utált orvoshoz járni. nem szerette a kórházi miliőt
a betegség szagot, a megnyugtató zöld színt, ami a falakból áradt
wilfried időpontra jött, de már tíz perccel túl voltak rajta. a szökés
gondolata, mint barlang mélyéről a távoli fénypont, a barlangszája
meleg gondolatkezdemény, a bensőjében megfogalmazódott. de ha
most nem állja meg a helyét, várja ki a sorát, nem jut hozzá az államilag
támogatott heroinhoz. nem lesz ideje az állásinterjúra, amit a hivatal
szervezett, és valami kerülő úton kell anyaghoz jutnia, mely
tevékenység az egész napját felemészti. wilfriedben győzött a
racionális gondolatmenet, az irracionális érzés felett. nem sokkal
később behívták. majd a barlangszája feltárul, és kiléphet a szikrázó
októberi napsütésbe



a fű
- kérsz egy slukkot, wilie?
- nem kösz, mi az?
- spangli, egy slukkot?
- nem, klaus, nem kérek
- ja, tényleg te nem szoktál. miért is nem?
- paranoiás leszek tőle
- aha, már emlékszem, parázol a fűtől. azért fura madár vagy, wilfried
heroint minden további nélkül injektálsz magadnak, a fűtől meg kiakadsz
wielfrid megvonja a vállát. - ez van
- ez. egy slukkot?
- kösz, nem, mondtam, parázok tőle
- igaz, emlékszem, bocs
- kis medve



a junkie
a junkie lop, csal, és hazudik. ezt talán mindenki tudja, amit már
kevesen, hogy nem kell feltétlen, hogy drogfüggő legyen a delikvens
elég ha csak függ valamitől. a junkie képtelen megálljt parancsolni a
vágyainak, még ha épp ésszel, erkölcsi érzékével tudja is, hogy ezt
nem kéne, de szembe megy korábbi önmagával. a junkienak mindig igaza
van, mert úgy fordítja a látszatvalóságot, a szavakat, hogy mindig az
övé legyen az utolsó szó, akár önmagával ellentmondva. a junkie
visszatámad, ha sarokba szorítják, számára a "legjobb védekezés a
támadás" az örökös taktika. a junkie a fényben is képtelen kilépni az
árnyékából, és igyekszik másokat is odarángatva kompromitálni
kisebbítve hibáit. a junkie egy közgazdaságtani kategória is egyben,
egy minőségjelző, mely nem az egészet, csupán a jelenlegi mentalitás
diktálóit írja le, híven a valósághoz








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-04 15:23:55
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-05 08:33:24