Érzékek ódája

Üvegtest szunnyad csarnokvizem mélyén.
Karcolja belül vakfoltom s íriszem.
Véletlen minták látómezőm szélén,
Valóság, rézkarc? Már mindegy, azt hiszem.

Hártyára dobbant, üllő és kalapács.
Kagylóhéjzúgás elnyom egy halk zörejt.
Hallójáratba befagyott rianás,
Sikolt vagy sóhajt? Nincs aki könnyet ejt!

Menta és hagyma illata kényszerít.
Ráncolva sírok, ördögi sróf csavar.
Szúrós tormaszag homlokig felszökik,
Rózsa vagy görény? Horkantva felkavar.

Selymes hűs fagylalt csúszik lassan hátra,
Savanykás krémje szétterül kéjesen.
Sós mandula íz, aszpirin szétrágva,
Keserű, édes? Mindegy, csak sok legyen!

Gombostű hegye szúr ujjam végibe.
Kiserked a vér. Apró csepp fájdalom.
Kidörzsölt tenyér, csiklandós tollpihe,
Élvezet vagy kín? Mindkettőt vállalom.

Látom és hallom, kedvesem bennem él,
Illata mályva, íze a nyelvemen.
Bőrömhöz bőre, szívemhez szíve ér,
És érzem, érzem! Érzem és érezem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-01-03 22:06:12
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-03 22:06:12