A média margójára( Az égi teremben)

Az albatrosz lihegett.
Rápillantott a cinege nem létező cipőjére,
de nem volt rá ideje, hogy szóba is  hozza, mert egy dörgő hang rárivallt - Hess! Varjú!
Az albatrosz szárnyaszegetten hallgatott, okosabbnak vélte félrehúzódni.
(Odüsszeusz szólt. Azt mesélik, falovon vágtatott, s szirének vették karjaikba.)

Lassan gyülekezett a sokaság.
Sorstársaival lebegve, Madárka érkezett, karjaival szárnyalt,
két gyöngéd kezébe fogta mindegyikük arcát, s fejét félrebillentve hallgatott.
Megszólaltak a harsonák,
Lucifer botorkált be részegen.
Köszöntötte a gyülekezet tagjait, leereszkedően parolázott Ikarusszal,
kinek rosszkedve lett.

Nemsokára félve ölelve fiát, zuhant.
Aztán jöttek hölgyek, szebbnél is ékesebbek…
Elsőül Éva, anyaszült meztelenül.
Látásán Lucifer kéjesen nyögött.
Kézen fogva gyermekét, Júlia.
Szeme kutatta az egybegyűlteket, könny csorrant az arcán.
Az este végéig csak folyt, egyre folyt, nem látván Rómeót.
(Mélyről az ólomkatona nézett fel rá szerelmesen, de ő
oly piciny volt, s Júlia oly szomorú.)

A gyerek húzogatta a ruhaujját s, hogy választ nem kapott,
a cinege cipőjét keresgélte.
(Ki erről – semmit sem- tudott.)
A cinke búsan gubbasztott egy sarokban,
míg egy csengő hang rá nem nevetett,
s át nem nyújtotta cipője sarkába rejtett hétkrajcárosát.
A kis gyufaárus lány felsóhajtott,
lángot imádkozott,
majd nagymamája ölébe fészkelődve, elaludt.
Ekkor valaki szólt.
Lucifer kijózanodott.
(A daliás Káint, ki százszor döfte le Ábelt, már észre sem vette.)
Dühében elvitte Iluskát Jánosa mellől
Ő szendén, szemlesütve engedett…
Az albatrosz nézte.

Áradtak a hegedűk.
Mama jött serényen,
kosárral kezében,
egy fényképet mutatott és halkan  kérdezte-
-Ez itt a fiam, nem látta valaki? A fiam… kérem… ismerik?

S az égi teremben felüvöltött a csend.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-14 13:02:49
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-29 23:07:22