Reggel...

Reggel lett, és apró porszemek
táncolnak a ébredő fényben
hazug csendben csillag-szellemek
meghalnak, hogy az én tüzem égjen...
Felébredtem, de nem tudom, mikor
mosolyom csak kényszerű vigyor
hiszen egész éjjel álnok
mesét hazudtak az álmok...
Sosemvolt-országból jöttem
a tegnap nevető titka vagyok
várnak rám tejfehér ködben
kopott, mályvaszín pillanatok...
Még emlékek között keresi az utat
a melankólikus, fájó öntudat

és, ha újra eljön az este
mintha titkokat keresne
sötét szobámba halkan
belép újra az álom
és mosolyog zavartan,
ha igaznak találom...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.