Álmomban
Álmomban egy lyukat láttam
Sötét volt és végtelen
Rejtélyes, mint általában
Vagy csak én azt képzelem
Két bíbor fátyol takarta
Középen egy kicsi gömb
A természet így akarta
Minden titoknál külömb
Mély sóhajok közepette
Épp kifordult magából
Vörös színét rég fölvette
Oly gyönyörű, ha lángol
Fekete selyem fejéke
Izgatólag hatott rám
Beletúrni szeretnék-e?
Hiszen az hab a tortán!
Lassan kezdett folyni könnye
Soha ilyen édeset
Nem is tudtam szólni tőle
Gondolatom szétesett
Minden vérem fejet váltott
Hívogat életöröm
Vörös rózsa legyen áldott
Virágát én letöröm
Befogadott drága pólya
Elnyelt engem a verem
Mesélni sem tudok róla
Jobb annál, mintha verem
Álmomban egy lyukat láttam
Sötét volt és végtelen
Kezdet, végzet kitaláltam
S elnyelte az életem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Valakit szeretniKiadó: kiadásra vár
Feltöltés ideje: 2011-11-29 20:10:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-29 20:11:11
