Ragadozók

Azon az éjjelen írtam dühös voltál
ki nem állhattad ha írok
rajtam nevettél cinikusan
úgy kell írni hogy több legyen mint vers
éberré kell pofozni az embereket
hallgattál  a némaság irritált benned
fogaid között gyufaszál mint a menőknek
holott csak egy rizsszemet piszkáltál
pátosz - nevettél az arcomba
leheleted bűze megcsapott - rossz költő
rossz költő vagy - ismételted csúfondárosan
tudtad hogy erre ugrok én pofoztalak
versekkel halálra ujjaim között papírok
vízionáltam - belülről láttam magam
vázában rohadó tűzliliomok fejét téptem kéjesen
narancs narancsvörös ismételgettem
a szőnyegbe tiportam a szirmokat
élveztem ahogy masszává válnak nem létező
virágszirom verseim a gyilkolás mámora
a tűzliliomoknak még emléke sem maradt
úgy mint beteggé tett szerelmünknek sem
kővé dermedve néztél mint egy menyétet
utáltad írásaim mert oda már nem vittelek
megcsallak - két holdsarló szemem alatt
- megcsallak egy kurva hold sincs - ordítottam
sztoikus nyugalommal nézted tombolásom
hagytad  káromoljalak gnómnak becéztelek
mit tudsz te rólam rossz költő - sikoltottad
fülemben a vér dobolt riadót ócska repedt
tirirá tirirá tam tam - nem bírtam tovább
a fekete holdsarló égő szemem alatt
- mit tudsz te egy nőről - vágtam szemébe
kérdezz meg csak egy nőt miért van
sötét szemében  izzó gyűlölet


a felhők lustán úsztak nem tudom merre
a levegő elfogyott gyorsan adjatok fuldokoltam
futottam magam teremtette lúdvércei elől
- apa így hívta a lidércet -
elvágódtam a borostyán gyökerében
nem is érdekelt combomon a vérző seb
párduc ejtette szoknyám felhasadt
emlékszel Artemiszre? szarvastehén
a fának döntöttél vadul tépted le rólam
őrületruhám űzött vadként haraptál
ne láss másnak csak kiszolgáltatott
nősténynek így mondtad nősténynek
- őzikék - gördültek könnyeim -
valahol alszanak  szelíd álomforrás mellett
átkozni tűzliliomokkal verni minden csalánszót
mindent adj nekem a versek gyönyörét
érzed szaguk? - nyolckarú pókasszonyként
átfontalak nyolc lábbal szorítottalak
sistergő kanszagú párduc a liliomok őre
kis kabócák elrévedve néztek képtelen játék
nevettem hiszen nincs egy kurva hold sem
neked szólt a játék nem nekem
apa hol vagy? hol? apa dögölj meg APA
elkurvulunk a tűzliliomok narancsizzásában
APA...

Nem tépheted le bőröm nyúzz meg előbb
magaddal együtt amikor öltelek
elmebaj röhögtél elmebaj ez nálad
sárgán reccsenő liliomszirmok
párduccá válva veszítem erőm
- a ragadozók -
kielégülve lassan nővé értem újra
benned újraéledt a férfivarázs

Istenem segíts rajtunk ...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-15 00:17:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-15 00:17:27