Itt megrekedtem
Idővel majd idegbajos leszek,
kezemben csontszáraz lesz a kenyér,
egy szép kémény füstjével elmegyek
világgá, és a lelkem hazaér.
Találkozom majd a végtelenben
Páthuzamossal, ki velem futott
egész idáig; itt megrekedtem,
előre, hátra tovább nem tudok
futni sem, lassan bandukolni sem,
hozzád már el nem érhetek soha,
elkopik immár minden türelem,
guruló kőre tapad a moha…
Javítani már ezen nem lehet;
megszámolom a homokszemeket.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-11-14 05:57:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-14 05:57:43
