Nekro.

Aznap a Fiastyúk utcában sétáltam haza,
az árokban egy öreg buzi, fiatal fiút kényszerített,
hogy mellette feküdjön.
A közeli téren a ház, az albérlet,
ahol mi is együtt aludtunk, bár nem ilyen értelemben.
Az előszobában kitömött szarvasfej figyelt a falon
Üvegszemei sötéten villogtak.
Hasonlított rád.
A palettát soha nem nyitottad ki,
mindig félhomály uralkodott, akár egy kriptában.
Csak az alkoholszag nem illett a képbe,
a laposüvegek garmadája.
De ezen a délutánon már nem kellett emiatt dühöngenem.
Vérbe fagyva feküdtél a matracon.
Szíved szétrobbant az italtól, egészen betakart.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-23 10:53:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-23 10:53:39