Egy csepp...

ültem a parton
repült a gondom
rongybábokkal tekéztünk a tér közepén

csobbant a vízbe
fodra az íze
fénysugár szökellt huncut szoknya felé

szép szó a szájra
holnapra várva
önfeledetten omlok beléd

átjár az álma
mindennek ára
van, teli tőle csak te meg én

úszunk az árral
gyermeteg bájjal
az utolsó fekete naplementén

tó színe csillan
arcod elillan
a fogas meg-fordul e föld kerekén

lisztes molnárral
omlatag gyárban
gyúratjuk gyakran az éj kenyerét

karéjba törve
üvegbe öntve
borostyán pislog a víz fenekén

ülve-fel-villan
szembogár pillan'
mélyére zárva egy mosoly-remény

lobban az észbe
rejtve el mélyre
a gondolat régen hamvába holt

hangja csak mormol
ösztöne horkol
közöny mellett, lakat alatt könnyen megfér:

zümmög az átkom
alszik a térdem
a társadalmat végleg csendre ítéltem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-14 13:19:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-14 13:19:16