Egy csepp...
ültem a parton
repült a gondom
rongybábokkal tekéztünk a tér közepén
csobbant a vízbe
fodra az íze
fénysugár szökellt huncut szoknya felé
szép szó a szájra
holnapra várva
önfeledetten omlok beléd
átjár az álma
mindennek ára
van, teli tőle csak te meg én
úszunk az árral
gyermeteg bájjal
az utolsó fekete naplementén
tó színe csillan
arcod elillan
a fogas meg-fordul e föld kerekén
lisztes molnárral
omlatag gyárban
gyúratjuk gyakran az éj kenyerét
karéjba törve
üvegbe öntve
borostyán pislog a víz fenekén
ülve-fel-villan
szembogár pillan'
mélyére zárva egy mosoly-remény
lobban az észbe
rejtve el mélyre
a gondolat régen hamvába holt
hangja csak mormol
ösztöne horkol
közöny mellett, lakat alatt könnyen megfér:
zümmög az átkom
alszik a térdem
a társadalmat végleg csendre ítéltem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-14 13:19:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-14 13:19:16
