Tulp? Az semmi!

Csak ott álltam,
És néztem a májam.

Darabokra szedett szét a hentes acélbárdja
A testem egy csíkban felvágta
Háj szag és hulla bűz, zsírom
Folyt, forrt az izzadt tüdők megrepedtek
Kik rosszul lettek odébb mentek
A fekete vér úgy csordult
Égett húson felborult és alászállt
Csak a szívét vedd ki!
Véres, érdes márványon a szörnyű
Vitorlás billentyű
Talán még dobbant egyet a kézben
A véres gumiréten
A nő aludt
Fel sem ébredt,
Pedig kipakolták mindenét
Láttam a végbelét, hogy mi rágta, mi ette
Fekete tüdejét
A zöldes, maró savas epét
…
A hentes torkából a nyelvét kikapta
Ott lógott a gége rajta,
Mint a pajta, minek ajtaja
Tárva nyitva csak bújjatok, bújjatok rajta
Trombózis
Érszűkület
Veseelégtelenség
Artéria
Aorta
Zsírszövet, tejmirigy
Máj, sárga, fekete
Fekete vér és saras fogak
Szaros végbelek és lógó hajzuhatag

Fejét felnyitotta a rettentően rendes hentes,
Bajusza se rezzent úgy vágta fel az arcot
A bőrt, mint használt lepedőt
Fejére gyűrte,
Jó hogy nem esett ki a szeme
Az a dühös szeme,
Felnézett mikor alá tolták a jeget
Látta a szívét, saras, véres büdös belét
A hentes pedig fejét lefejtette,
Koponyáját kettészedte, koppant
Roppant, recseget ropogott a fűrész alatt
Aztán kikapta, mint borból a dugót
Az agyat, a Hypothalamus-t, ami
Kése alatt ketté és ezerré szakadt
Ott, huszan haltunk meg vele
Huszan undorodtunk és éreztünk
Fintorogtunk és véreztünk vele,
Bele
Végbele néztünk, láttuk mit evett,
A gyógyszert, amivel életéről végrendelkezett
Szőre szála nem görbült…
Csak alig volt feje, ereje, élete… egyszer
Talán, és mire ment vele
Darab hús, husan néztük, ahogy a szike
Vágja a májat… sütik, vagy mege-szik-e?

Szívtuk a bűzét. Ki vattát
Ki ló balzsamot
A szag ellen bevetett
Olyan eret, fanszőrzetet és izzadt koponyát
Agya csak tündöklött
Gyémánt volt a fekete vacsorán
A fehér és a szürke állomány
Mint a parázs a messzi éjben
Úgy égett
Úgy fénylett
A boncasztali messzeségben
Acél hatolt hasába, meg volt még
A lába
Rajta a cetli, a foltos, lucskos fecni
A neve
A kora
A testének egy parányi kis foszlott maradéka,
Repült ide, repült oda, mint a madár
Ami magasan száll a messze séggbe
A napon csillan a tolla
A penna
Hurut
Pitvar, és kamra
Feldúlt bensőségeit majd csak visszakapja
Miután:
Felvágtuk, megnéztük
Megrágtuk és megvizsgáltuk
Átnyálaztuk
Megsirattuk
Felégettük és meggyaláztuk
Kiköptük, megettük
Dobáltuk és szétvertük.

Vagy ő tette ezt velünk?
Így jöttünk el, ez volt az agyunkban
Beleragadt a fogunkba,
Most is emlékszem,
A dohos, döghús szagra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-11 18:45:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-11 18:45:29