Kiszámolva

most is ugyanúgy látom anyámat láztól reszketve
ahogy fekszik az ágyon rosszul vagyok mondja
hozz egy bambit ott a pénz elég lesz pont annyi
az éjjeliszekrényen –
el kellett volna fordulnom de néztem ahogy issza
aztán nagyot koppant a csatja most is látom
felém nyújtja azt a két decis rücskös falú üveget
nyelvemet csípi a sárga lé olyan kevés jutott és
akkor azt gondoltam sosem láttam őt bambit
inni csak vizet s ha már engem küldött miért nem
hozatott kettőt vagy hazafelé jövet vehetett volna
a boltban talán még az ebédet sem várta meg reggel
ment és már itthon van valamit elvettek tőle a
kórházban pontosan emlékszem a kiszámolt
fillérekre és mint akkor most is hányinger gyötör ég
a gyomrom úgy kiszökne az az eldeformálódott
valóság egy előző napi beszélgetés beszűrődő
hangjai és a gyöngyöző buborékok
anyám szája szögletén mintha csendre intettek
volna aztán mint egy filmszakadás többre nem
emlékszem csak nyolc évesen állok az ágy mellett
                         ketten vagyunk én és anyám két
                         deci bambi meg valami kaparás






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-11 15:28:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-11 15:28:20