Éhség
A katáng koronán égszín
szirom int, beporozza a szél,
velem szédül az út, szorít,
nyom a szék, anya engedi
csöngessek még.
Gurul és forog az árnyam,
szövevénybe akad, torzul,
bogarak fekete szárnnyal
emelik, kitin pengét nyit
a kirepedt földút.
Aszalódik a sok gyom,
vereshagyma a boltíven,
sietünk, üresen csapkod
a véka saras lábaimon,
küllőkhöz kenem.
Lapos, ferde aranyból gyúl,
letelepszik a fény, por hull,
beleszűri magát szélbe,
szemembe, halovány homály
de megvan a dögkút.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-21 15:56:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-21 17:08:05
