Éhség

Éhes vagyok, s ha meglódít a szél,
Sóváran nézek lenn egy pár csigát.
Nem lép a testem, bárha földet ér,
Isten szerelme savval járja át.
Kapaszkodom, hüvelykem csontig ég,
Magával ránt e lóvontatta táj,
Felhő nyerít, bolháit hinti szét.
Dícsértessék, aki hallucinál.
Ma tücsköt ettem, elméd jóllakott,
Nyelvem hegyén figyelted a halált,
Bűnöd vagyok és pszichológusod,
Ki kanapéján négykézláb talált,
      S belédhatolt, kenyérbe sárga vaj,
      Most üdvözül, kit kettős éhe mar.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-12 18:32:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-12 18:32:54