...és lángol is

Egy karnyújtásnyira heversz előttem,
testedet hófehér selyem takarja,
ajkam remeg a fojtó vágytól, tőlem
az álmaim egy lélek sem hallhatja.

Miénk lehetne minden, mi boldogság,
ezer szivárványt szülne minden csókunk,
szerelmünkben mégis édes a fogság,
mert Mi rabságra vágyó foglyok voltunk,

és leszünk, mindig míg forr bennünk a vér,
míg reménytelen álmunk révbe nem ér,
mert Én nem engedem csodánkat múlni,

s mert Te vagy a példa, - az egy -akiér'
kívánt a tiltott, s a szikrákon túli
egyetlen szikra; mely lángra tud gyúlni...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-05 21:42:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-05 21:42:49