Magasabbra
Világok között csapongok,
az univerzum hol beszippant,
hol másik bolygóra lök. Még félek,
mert azt mondták a hangok, ha engedem múlni,
marad csak örök.
Itt jó lenni, és ott is az,
mert az ott már réges-régen itt.
Ha néhány százból csak egy-két igaz
szó volt, emlékeim őrületbe kergetik
a spontán, őrült ötletek.
Hatalmas léptékű túra kell,
percben mérni éveket, s több leszek
egy élettel, ha fényem hirtelen múlna el.
Kiszakadtam még belőletek,
kétséges, ismétlődő napok.
Nem elleneztek vagy erőltettek
magamra, megállíthatatlanul zuhanok
le... magasabbra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-31 21:10:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-31 21:10:12
