A világmindenség

Mily felfoghatatlan a végtelen,
felfoghatatlan, mint a szerelem,
sem térben, és sem az időben
nem volt kezdet, és vég sem lesz soha
az univerzumban; változások
sorakoznak fel, sok-sok katona
születik, hogy harcban mind elessen,
nem sír utánuk édes-mostoha!
Az univerzumban megsemmisül,
valamilyen mássá átlényegül
a Föld is, felfalja egyszer a Nap,
elhamvadunk, mint az a pillanat,
amely majd abban a téridőben
negyedik lesz, idődimenzió,
pusztulásra ítélt, nyers zölddió,
amely az ágán nagyon késve nőtt
gyümölcs, a felfuvalkodott Napban
megsemmisül, elzárja a jövőt
a tanulékony emberek elől.
De mindegy, az én eperfám kidől
akkorra, négymilliárd évesen.
Nem kell aggódni, hogy mi lesz velem.
Az, hogy a világban nem létezik
az anyagon kívüli értelem,
nagyon veszélyes gondolat lehet,
mert ez hozta létre az életet!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-28 10:32:11
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-28 12:24:48