Még mindig fáj

Nem kell a szó, a rím, a hang,
lelkemben üresen konduló harang
jelzett, hogy fáj, még mindig fáj,
bűntudatom örök, perzselő aszály;
halált hoz, bús, lélek-halált.

Nem kell a tó, a víz, a part,
önmagam ostobán önnön szívbe mart,
s azóta is sajog e helyt,
mert az összetört verő sosem felejt:
retteg, csak eszmél, csak retteg.

És nem kell fény, sem angyalok
nem kellenek letűnt, hamis tegnapok,
színezett, megcsalt emlékek,
negédes, álszent szavak, mik feltépnek
eltakart sebeket. Csak egy...

csak egyetlen álom kell;
megnyugvást hozó, biztos hely.

2011. május





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-22 17:32:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-22 17:32:47