Gyenge damil

Úgy szánt ma az ember, kifordít sziklát,
Sekélyre ás, s mondja: végeztem viszlát.
Jön majd másik, ő is kicsit beletúr,
Reformot formál, másként lesz ezentúl.
Ebet köt karóhoz, vigyázzon a kútra,
Öröktől itt volt ki tudja ki fúrta.
Előbb tömörít, utána vet magot,
Csírájában fojt el mát és holnapot.
Égből hullt paszuly földdel akar hálni
Arcokon a fény épp egy harapásnyi.
Az fogja a botot, akié a tó
Nekem csak toll jutott,
De túl sebes a folyó..






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-11 11:16:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-11 11:16:52