húshiány

puhán, tompán halad végig
a dimbes-dombos tájon
érzékenyen, lassan harapja
saját magát ajkon
fogai közt -fehérlő- halkan
nyögdös szája
kéretőn, csendesen
mozdul fel szép ruhája
tollpárnáját szorongatva
magához rántja
jobb kezével a nedvességbe
hosszú ujját mártja

idejének mutatója
lassan végét járja
egy óra hát, s megtermett
kacsóival Menyországa
nem kell sok már: újrakezdi,
hátha Szárny is járja
de nem teremhet néki,
s most sírógörcse rázza





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-21 15:59:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-21 15:59:44