Szomorú vagyok ma este
lankadt-bús, kókadt
mint rég szedett orgona
mely csöpp szirmait ejti le
egy foszlott, horgolt-szélű abroszra.
A váza is kopottas már,
rajta a repedés hangtalan szalad,
csorba szélén ül a bánat:
én teszek-veszek mélán, merengve
nézek utánad
és elsiratom a boldog napokat.
