Krisztina


Megkopogtattad alvó gondolataimat,
ültem forgott velem a sötét szoba.
Képpé formáztam leírt gondolataidat,
éreztem létezésünkben a közös utat,
versed volt a kortárs művészet oszlopa.
Én nem vagyok te csak önmagam,
tükörből bámul rám egy vékony ostoba.
Kerestem az utamat  sokáig akárcsak te,
eltévedtem a művészet sűrűjében,
most már célba ért a versed üzenete.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-07 16:59:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-07 16:59:15