Nyári vers a szeretetről

Ahogy az ég fölcsapó neonja
hajad szálait gyöngén bevonja
és szívedet, mint a csokoládét
csak megolvasztja és gyorsan ráég
ez a szikrákból nőtt, furcsa Minden
és a Valami a szemeidben

követeli, hogy a világ lásson
túl ezen a könnyes hunyorgáson,
túl a pillán, a hártyákon is túl,
oda, ahol hirtelen kitisztul,
ami annyiszor lett bonyolítva,
hogy nem is miértje már a titka

és te is végre csontoknak látod
anyád, apád, mindegyik barátod
s a csontok között, ahol a Semmi
elkezd izegni, forrni, rebegni
és úgy figyelsz, mint még soha máskor,
akkor sem látod - de te már látszol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-04 13:36:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-04 13:36:41