CSALÓKA ÁLOM
Afrodité Te szépség
és szerelem Istenasszonya
az idők távlatából
letűnt korszakok homályából
kibontakozva, tündökölve ragyogsz
s én hódolatom jeléül leborulok előtted.
Isteni szépséged soha el nem múló
ragyogásának árnyékában
csendesen meghúzódva imádlak.
Prométheus ellopott
izzó tüzénél melegebben
felforralja véremet
e gyönyörkeltő tündéri látomás.
Szememre fátyol borul
testem görcsösen vonaglik
amikor tovaszáll, eltűnik
tüzes paripáján a képzetem angyala
Istennőm, szerelmem
Afrodité szépségű csalóka álom.
Bakonyszentkirály, 1972. 02. 11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
