A performansz

a zongorám összes billentyűje
szürke. közelről látom csak
a feketét, fehéret: vágyó agyam
összefon a valótlannal.

a felismeréstől izzad már a kezem,
de csak szüntelen tapad, tapad
sikamlós a véglegeshez,
a dallam pedig bizonytalan marad.

"hisz megcsinálja! ő komponál"
- öltönyös keselyű sóhajok
vegyítik a csodálatot
keserű mindentudássá

egyikük gondol egyet,
megtapsol, én meghajolok,
csupasz szemén a tér árván
időzik egy darabig

majd int egyet, homályosan
hátbavereget; a dögtest fölött
-tán nem hiszik-, de én bizton tudom:
hangszerem kuncogva megremeg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-05 17:07:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 17:07:44