hintóra várva

Anyám mindig azt mondta:
"ne fuss olyan hintó után,
amely fel nem vesz"
Nem hallgattam rá,
ahogy sohasem hallgattam őreá
Csak futottam színesebbnél színesebb hintók után,
egyik szebben meg volt munkálva, mint a másik
Valamelyik viszont csak kívülről volt bájos,
belülről meg kényelmetlennek tűnő
S volt olyan is, amelyben
belül csend és türelem uralkodott,
s megengedte, hogy ráüljek,
hogy belülről szemléljem,
de az nekem valamiért nem kellett,
mert az a hintó hiába volt kényelmes,
valami miatt nem tetszett
S most egy hintó se jár erre,
ami után szaladhatnék,
de én már soha nem is szaladnék
Hisz ifjúkorom hajnalán, alighogy
felnőttkorúvá válék,
már most kiszaladtam a lelkemet,
futottam, hintókra találtam,
mik menekültek előlem,
s én menekültem az elől,
mi nem menekült előlem,
s most valóban nem jár
errefelé egy sem,
még csúnya hintó sem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-28 15:14:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 15:14:16