Csendes este Berentén

Égi vasút libeg feszesen,
lebukott alá a vörös óra.
Fáradtan küld a végtelen
felől csókot a tündöklő hóra.

Kattog a gépezet: kitt-katt,
fekete csónakok úsznak libasorban.
Nedves a föld, de néhol még szikkadt,
bár fehér gyöngyök hullnak egyre jobban.

A fagymadár úton, félúton lehet.
Hosszú az út, vagy eltévedt talán?
Pedig már közel van, hozza a jeget,
összegyűjti a jégherceg taván.

Patakot fakaszt az elbukott király,
reménytelen harca a végsőkig tart.
Elrepül felette egy fekete sirály,
s messziről nézi a három szivart.

Füstölnek, mégsem fogynak el soha,
még feketébb lesz tőle az ég.
Menekül a madár, azt sem tudja, hova,
fekete hó hull, évente egy marék.

Sápadtan ébred fel itt a hold,
fáradtan pislákol mellettem a lámpa.
Ásításom egy fekete folt,
s a fáradt hold betekint a számba.

Jólesett az égi vacsora,
a hűvös szellő a leggyorsabb pincér.
Ő vágyaimnak kényelmes otthona,
jóllakat mindenkit, akit kint ér.

Kitisztítja zavaros fejem,
s megcsókol az áldott fénysugár.
Bámészkodom, mint egy idegen,
szívem minden képet magába zár.

A fekete madár csak tegnap érkezett,
de már fogja is a nehéz koffert.
A hajnali tündértől nem kapott helyet,
talán mert csak fél 11-kor kelt.

Magas tornyokhoz, ricsajhoz szokott,
piciny börtön neki a völgy.
Furcsának tartja azt a dolgot,
ahogyan köszön egy idős hölgy:

„Jó estét kívánok, fiam!
Jó estét, néni!” – szólok én.
Nem érti a holló, mi van,
mi lehet jó ezen az estén.

Fehér takaróban a csupasz fák,
a kerítésen egyensúlyozó macska.
A nyugalomra tért kisvirág,
s a nagyot ásító barackfa.

Az ereszről csöpögő, csillogó vízcsepp,
mely vándorútra kelt.
Búcsúcsókot dob a cserépnek,
máshol várja meg a reggelt.

De a varjú vár hajnalig,
pedig nem köti ide semmi.
Leereszti fáradt szárnyait,
itt szeretne megpihenni.

Keménynek érzi fekhelyét,
piszkosnak a könnyű álmot.
Azt mondja, sok mindent megélt,
de ily rosszat még nem látott.

„Mit tartotok ezen jónak,
a füstöt, mely az eget tépi?
Még szomorúbb lenne a szózat,
ha látná ezt Egressy Béni!”

A károgásban van igazság,
csak szálló port kapunk telente.
Ki dönti majd el a vitát,
mi lesz a te sorsod, Berente?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-28 13:01:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 13:01:50