Törés
Éjszakai csendet szenvtelenül szenvedélyes sikoly törte ketté.
Homokóra fala megrepedt, fényes apró porszemek nem peregnek.
Homokszemek némán fekszenek a fehér fényű szürke asztal felett.
Dühös kék ég átölelte haragos erős kezével a fekete kerek földet.
Bosszúvágytól édes éles fogait belevéste, többé el nem engedte.
Nap és a Hold a Földön eszeveszetten kegyvesztve messzire gurult,
halk morajban összekoccantak s szétpattantak majd hamuvá bomlottak.
Sikoly rozsdás acélfalakba ütközve alázuhant a nyugvó porfellegekbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-23 14:34:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-23 14:34:12
