Párhuzamos

A végtelemben találkozik egyszer,
hogy véget érjen mindenféle lét,
ott eggyé válik, s mint cseppben a tenger
magába zárja éltető vizét.

Két nemlét száguld, hogy újra lét legyen,
valótlanul távol és sokára,
a törvényük szabja meg a fegyelem
valóságát a feltámadásra.

A párhuzamosok az életünknek
szabályozott ismétlődései,
belőlük fakad minden földi ünnep,
amíg a végtelen majd elnyeli.

Elnyeli, akár az örök sötétség
a pislákoló nap sugarait,
rádöbbentve minket, hogy semmi kétség:
a lét a nemlét tudtára tanít.

Így tanulhatja önmagát az ember,
hogy legyen erő elfogadni azt,
és bölcsen várni addig türelemmel,
míg nemlétével nyerhet csak vigaszt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-14 16:16:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 16:16:52