Öröklét nem lesz

.
Nem tagadom meg zsengéimet,
olyanok, mint a nyári harmat,
belőlük lesznek a viharok,
s tőlük kapok előbb nyugalmat,
mielőtt elégni lobogok,
csak vélük tudok megpihenni,
rajtuk kívül csak a halál lesz
kezdet és vég, más nem, csak ennyi.

Mondom magamnak; énekelhetsz
felszabadultan, önfeledten,
akkor se fogsz mondani többet,
sem igazabbat; lehetetlen.
Fölötted keselyűk köröznek,
várnak türelmesen a végre,
az áhított öröklét nem lesz;
maradsz néhány falat, ebédre






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-14 14:49:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 14:49:21