Öröklét nem lesz
.
Nem tagadom meg zsengéimet,
olyanok, mint a nyári harmat,
belőlük lesznek a viharok,
s tőlük kapok előbb nyugalmat,
mielőtt elégni lobogok,
csak vélük tudok megpihenni,
rajtuk kívül csak a halál lesz
kezdet és vég, más nem, csak ennyi.
Mondom magamnak; énekelhetsz
felszabadultan, önfeledten,
akkor se fogsz mondani többet,
sem igazabbat; lehetetlen.
Fölötted keselyűk köröznek,
várnak türelmesen a végre,
az áhított öröklét nem lesz;
maradsz néhány falat, ebédre
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-14 14:49:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 14:49:21
