Őrangyalom

Őrangyalom velem volt, vigyázott,
míg eszelősen irtottam magam,
kézen fogott, amikor az álmok
csalogattak és mentem boldogan,

barátokat, szerelmet hazudtak,
hazudtam én is, és önkéntesen,
láthatatlan falak mögé dugtak,
s én hittem nékik; ez a végtelen.

Őrangyalom sohasem hibázott,
ezt őrangyalnak sohasem szabad.
Önfeledten most is karikázok,
egy hetvenéves gyermek elragad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-14 14:43:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 14:43:35