Nem hagy el soha

Ne félj, a félelem nem hagy el soha,
örökös társra lelt, édes mostoha,
egyszer sem hiányzik, együtt vagytok egy,
összenőve, mint a kettős szárnyú meggy.

Meghatároz, mint a gravitáció,
rajtad csüng, akár a fákon a dió,
veled pusztul el, ha többé nem terem,
veled temetik, de sírja jeltelen.

Mert mindenki tudja, együtt él veled,
pokollá teheti röpke életed,
kettesben örökös az időzavar,
jelenléte csábít, mégis felkavar.

Javítani nem, csak megölni lehet,
a félelem egyszer gyilkossá tehet,
hogy belül maradhass megtartó körön,
várni az örömet, maga is öröm.

Mert tagadás minden meghatározás,
néven kell nevezni; jön az elmúlás,
ezért a félelem, így lehangoló,
megváltoztatni isten sem kapható.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-14 09:49:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-14 09:49:50