Az első napon
Szárnyuk rebbenni látszik, csak ketten vannak a tavon.
Hattyúk nászára ébredtem e hajnalon.
Keresek valamit bennem, s érzem, boldog vagyok nagyon,
Keresem a férfit, s egy pillanatra újra érzem oldalamon.
Elfogadni hiányod nem tudom, nem akarom,
képzetem morzsái éltetnek, a valóság maga a fájdalom.
Mit adtál nekem, többet jelent mindennél.
Szerelmünk sosem vész el, szívembe zártan éldegél.
S akkor hattyúk szárnya rebben,
s a tó, a hattyúk, az élet, a szerelem,
szertefoszlik.
S én csenben, halkan könnyemet hullatom,
míg hajnal fakad, s új nap virrad a falon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-08 05:00:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-08 05:00:57
