Áldozat

Elfeledett zsoltár
üres lapjain
áll oltár,
megdézsmált kincsek
morzsáit seprem le…
Itt voltál,
oltottad szomjad
boldog napjaim kulacsából,
ettél esélyeimből,
miket tarisznyámba rámol
a sors kenyerét őrlő kereke…
S most kérded, nemet
mondani merek-e?
Hűségem kéred,
azt is elveszed?
Piszkítsam be
szeszélyedért
a felépített kegyhelyet?
Lényemet adjam el
filléres csókodért,
üres kehely legyek,
korsó, melyhez
ajkad ért?
Üresen nem emeled
többé majd szádhoz.
Nem lesz majd,
ki szentélyedben áldoz.
S nem lesz majd többé
olyan változat,
hogy bárkinek megérné
az önzetlen áldozat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-02 19:23:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 19:23:08