Szigeti György
Közéjük ülök
Most már hiába várlak
remény, hogy lesz időm még,
emlékek rám dudálnak -,
én leszek lassan emlék
azoknak, kik szeretnek,
eszükbe jutok mindig
a boldog embereknek –
elkísérnek a sírig.
Vihar lesz, összeáznak,
könnyüket mossa zápor…
Köszönöm a világnak;
nem lökött el magától,
hogy testem elfogadja,
- rátakarja a földet –
mint minden istenadta
életet; nem gyötörhet
igaztalan gyalázat
többé, majd elvegyülök
az ősökkel, új házat
húzok-, közéjük ülök.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-30 08:49:36 Utolsó módosítás ideje: 2011-04-30 08:49:36
|
|
|