fóbia
A lehető legtétlenebb állapotba
helyezkedsz. Ujjaid egy jelrács
közé szorulnak, amint verset próbálsz
faragni az óceánhoz. Éjszakai nézet,
hideg gőz, körmöd a piszok alatt.
Előjön újra a fóbiád, hogy a
végtelen távlatokra nyíló ablakból
nem láthatsz ki. Uszadékfát hoz a víz.
A történet Achilles-sarka is ez,
egy mátrix, ami van vagy nincs:
virágok birodalma.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-27 18:57:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-27 19:00:48
