Hajnali leltár (jav.)
Az éjszakai hold kukucskál,
az ablakomon át lesi,
emlékezetem merre bujkál,
amíg múltam felfedezi.
Hang nélkül oson zugról-zugra,
mint a gyermek, oly kíváncsi,
hajnalodik, míg megtanulja,
hogy kell nem láthatót látni.
Hajnalodik, fogynak az árnyak,
egyre világosabb sötét
lakja be a kicsiny szobámat,
mint felhő, életem egét.
Reggelre világos lesz minden,
a sok bűn. A jótett kevés.
Megszámolható lesz a kincsem,
mint a fal tövén a penész.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-23 06:34:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-23 06:34:15
