Félálomban I. /Dalí önarcképére/

A lüktető vadak templomában
Szikrázik a fájdalom ezüstös árnya
Kiizzik s feszül egy ódon állat
Ritmusba fúj a szél fonálja
Bólogat hat jótékony lidérc
A háttér sarkából az idő kitér
Az enyhe pózban van valami tarka
Megszédült csókjait reménység falja
A fény egy múló reszkető rózsa
Csodálat maroknyi teste válik szóra
Úszik a csonk megkondult képe
Mintha a parázsló éjszaka élne
Kiált egy foghideg mozgó titok
A vibrálás lassú ténye inog







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-22 10:26:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 10:26:57