Hatvanévesen
Kit megmart már a roncsoló idő,
s egyetlenegy nagy lángolás a teste,
a hatvan éve rajta körbe nő,
s belakja, mint a zugait az este.
Nem hittem volna: eddig is betart
ez a romlandó, sikeretlen élet,
mit el sem kezdtem, csak enyém a harc,
két harmincéves háborút megérek.
Az összegzés, a számadás minek?
hisz nem tehettem semmit a világon.
A csöpp csodákat csak az érti meg,
kit nem marasztal ébrenlét, sem álom.
Szegény bolond, csak nézek kifelé
az egyre szűkebb, rozzant ablakon.
Valaki van, ki úgyis értené,
mért szerettem élni iszonyú nagyon
2000
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-22 08:08:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 08:17:12
