M a g a m n a k
Szorítsd ökölbe dühödben kezed,
hogy körmeid marják vérzőn sebesre,
tépj arcodba, ujjaddal vájd ki szemed,
agyadig érjen az éj sötétje.
Pusztuló húsod, bőröd, inad szaggasd,
béna lábbakkal lépj a semmibe,
szétrobbant dobhártyákon át hallgasd
mint szól a némák tátogó éneke.
Tépd ki szíved, magaddal kegyetlen,
s dobd koncnak hörgő, veszett kutyák elé,
zsigereid moslékként disznók egyék,
májad legyen láncos Prométheuszé.
Lelked, mi csak teher, nyűg volt benned,
meglásd kapzsi-mohón viszi Lucifer,
ördögfiókák fociznak fejeddel,
s gúnyosan vihognak: - ennyi egy ember.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-16 14:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-16 14:05:58
