Melyben az író mindenkire gondol...
Te is tudod,
hogy nem tudod,
mi az isten,
s féled-e.
Ne kérleld magad, ha templomba mész,
hogy tiszteled az örökké síró anyát,
s a karjában vért köpő
hitet – názáretit vagy azt az akárkicsodát,
te is tudod,
hogy nem tudod,
mi az isten,
s féled-e,
csak susogod, jaj, istenem, egy hátfájásban
nyári estétől fülledt takaróba nyögöd,
elhallgatod a rád ömlött forró vízben,
süllyedő kavics-bajod fölött –
akár egy megrezzent egynyári falevél,
egy szélbe botlott szoknya,
egy fejen elcsúszott hajszál,
egy megperzselt szélű kotta,
egy levadászott veréb;
suttogod, jaj, istenem, suttogod,
sutyorgod, pusmogod…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-13 19:37:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-13 19:37:40