Erre csörög a...

Szeretném én, ha be lenne kötve a szemem,
s más vezetne: "erre csörög a dió...",
jó életem lenne akkor, mint egy részeg sofőrnek,
ki lecsapja sapkáját a kormányra,
s azt kérdi: miért kell látnom folyton?
aztán átengedni a kereket az utcának -
boldog lenne, hogy végre szétnézhet,
és láthatja, milyen kedvesek az esti házak
a lapos földön elszórva, mint néhány álmos gyertya...
Arra gondol, végre egyszer kihajol az ablakon -
köszön nekik, hátha üdvözlik őt,
s megköszöni, hogy boldog,
hogy ők is örülnek
egy szegény buszsofőrnek,
hogy látják, lát és mégsem.
És mégsem...

Jó lenne így élni az életet, nem látni,
hogyan tanulnak átkozódni a gyerekek,
hallgatni őket vidáman az utcán -
csak egy hang szólna néha: "erre csörög... arra meg a..."
s én elkanyarodnék arrafelé, amerre mások
jobbnak vélik, hogy én jobbnak vélhetem magam.
Észre sem venném,
milyenfélék jönnek szembe velem,
mennyire csodálnak,
mint egy sehova nem illő kirakós darabját,
csak mennék előre karjaim lendítve,
én, a gondtalan kisdiák,
kinek levették válláról az iskolatáskát,
s most könnyen szökdel a csúszós macskaköveken
anyja után, ki helyette hurcolja a könyvek súlyát...
Ó, szent ég, de jó is lenne így élni az életet!
Csak gázolni mindenen át,
fülelni, mi a jó,
nem látni, mi nem jó,
s várni, várni a szavakra:
"erre csörög a dió..."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kelet felől 2011/1.szám,
Feltöltés ideje: 2011-04-13 19:17:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-13 19:17:48