Kötés

Iyenkor az ősz már unalmas szürkés
tompa telítetlen színekkel
festi a földet és az eget
a mogyoróbokor ágait rázza a szél
az ablak előtt
hullnia kell még néhány makacs barna levélnek
a reggelek nyirkosak ködösek
a nappalok mind rövidebbek
hűvösek az esték
a kandallóban begyújtom a fát
a kanapé sarkába kucorodsz úgy kötögetsz
a szemüveg orrod közepére lecsúszik
téblábolok körülötted
céltalanul matatok motozok
mígnem a polcról leveszek egy kötetet
és lábadhoz telepedve
lapozgatva hátra előre
néhány verset felolvasok neked
fejből is tudom némelyiket
öreg Cyránó
így vallok szemérmesen szerelmet
megmosolyogsz megsimogatsz
aztán a gombolyagba tűzöd a tűket
a könyvet becsukom leteszem
lángok fénye táncol a falon plafonon
hajadon kezeden a kötésen
fejemen
mígnem már csak a parázs hunyorog vörösen

Ó Istenem!
A parazsat és a kötést is
köszönöm






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-13 12:32:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-13 12:32:38