engedj be

a küszöbön áll  világoskék hosszú ujjú ingben az épp  combközépig ér
nem fázik sosem fázott
vagy annyira régen hogy emlékezni sem lehet rá
a szél havat csapkod sötét hajába s nyakán friss sebek éktelenkednek
már nem dühös csak szomjas
a küszöbön túl a másik oldalon a férfi kinéz az üvegajtó párás ablakán
egyik kezében tiszta törülköző másikban pohár csordultig töltve vízzel
megmozdul szája ne menj
látja az ablakon túl a másik kifordul az utca felé
térdre rogy és összegörnyedve hangokat hány a hóra hogy összeszedje mindet
feláll és visszalép az ajtóhoz majd letépkedi ingéről a gombokat
aztán benyálazza mind a nyolcat az ablakra ragasztja őket
azok rövid csikorgás után odafagynak
a férfi elfordítja tekintetét a szétnyílt ingről
megremeg a pohár kezében
felismeri a falat kaparászó suttogást

engedj be







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-11 09:02:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-11 09:02:28