A gyűjtő
a férfi kisétál a kertbe,
hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból
miközben körbe dongják a rovarok,
és kis üvegbe lapátolja a folyékony aranyat,
arra gondol,
boldog
jó kedve akkor sem párolog el,
amikor hazaér
hirtelen azt veszi észre,
hogy boldogsága már a szobák falán csorog
csillogva
ekkor egy óriási kéz emeli föl a háztetőt,
és elkezdi üvegbe lapátolni a boldogságot,
oda sem figyelve a férfi
döngicsélő tiltakozására
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-10 10:55:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-10 10:55:33
