Szív

Egy üreges, izmos falú
tömlő, amely ritmikus
összehúzódásokkal
pumpálja a vért,
az élet feltétele ez.
Sokan belemagyaráznak
olyat, hogy szerelem.
Ugyan mi köze lehet hozzá?
A szerelem csupán kémia.
Hangokhoz, mozdulatokhoz,
formákhoz, színekhez
ragaszkodunk tíz körömmel.
Megfoghatatlan dolgokba
szeretünk bele.
Szerelmes vagyok! -
nem én, az érzékszerveim.
Az arc, a test,
ami kölcsönöz némi bájt
és esztétikát, a sorok
értelmet talán.
A szavak díszek.
Arany ruhákba öltöztetnek
vagy meztelenre gyaláznak.
Könnyű fátyol a halk suttogás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-27 22:09:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-27 22:09:24