József Attilához

te, ki fájdalom gyermeke vagy,
ki viseled az emberi bűnök súlyát
- mint jézus -
hallgatok én rád

szavaid - mik édesebbek számomra, mint a méz -
koldus szívem hozzád hű
mint egy öleb
csak hozzád hű

nyomorodat gyászolni vélem, ha hallak
ha olvasom panasz-szavaid egyedül, némán
valami játszótéren
búba feledkezve, mélán

valami játszótéren, hogy ellensúlyozzam
tomboló vidámságát a térnek,
ha lelkeink összeérnek,
s tél van mindenütt
meg sár és homály

oh, ha ismernélek -szeretnélek, tudom
depressziónk makulátlan egybefolyna
együtt lennénk valahol az égbe, a fénybe
dalolva.
de még vársz rám,
s én várok rád: lelki társamra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-27 17:18:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-27 17:18:05