Ez voltam, ez vagyok

Az, hogy vagyok,
egy közös akarat.
Az élet gyümölcse -
így a közhely.
Fájt és üvöltöttél
értem, úgy akartál engem
édesanyám.
Ne haragudj kérlek,
én nem tudtam,
hogy ez ennyire fáj.
Bocsáss meg nekem,
tudod, hogy soha
nem bántanálak,
nem okoznék
fájdalmat neked.
Ez volt az első
és utolsó alkalom.
Ne haragudj kérlek,
ezt mondtam volna
neked ha már akkor
beszélni tudtam volna:
ne haragudj kérlek,
hogy élni szeretnék.
És te verejtékben,
zihálva nyugtattál
volna meg: ugyanúgy
akarom én is kisfiam.
Tudom, bármikor
hagynád, hogy fájjon,
bármikor üvöltenél,
bármikor megszakadnál
értem, úgy szeretsz engem
édesanyám.
Véresen és csupaszon,
így érkeztem közétek.
Ha most a tükörbe
nézek ez vagyok:
enyhén borostás,
fiatal arcú kölyök,
tiszta ruhában.
Amíg világra
nem hoztál, ez voltam:
a remény, egy félig
beteljesült álom majd
maga a bömbölő csoda.
Kilenc hónapig úgy hívtál:
az egyre gömbölyödő élet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-26 15:20:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-26 15:20:01